Izgatottan hagyom ott az egyetlen életképes szobanövényünket, s máris a tengernyi kazetta között kutakodok. Téli szünet van, végre nem csak hétvégén lehet délelőtt játszani! A család sürög-forog, készülődik a szilveszterre. Anyuék a konyhában, bátyám nemrég ment át Potykáékhoz egy 90 perces Polimerrel, hogy legyenek új játékok a szünet alatt. Egy darabig biztos el lesznek. Amíg meg nem jön, jók lesznek ezek, amiket még a klubban másoltunk fel nagy serényen.

Lássuk csak! Hohó, már meg is van! Mi is illene ehhez a szép, hideg téli délelőtthöz jobban,

mint a ウインターゲームズ! (Japánon kívül WINTER GAMES néven jött ki.)

Nem egyszerű a helyzet ezzel a játékkal, mert utántöltős. Minden versenyszám külön programként van a kazettán. Még szerencse, hogy valakinek megvolt egy legalább ezerszer lekopírozott lapon, mikor milyen számláló álláshoz kell tekerni a kazettát. Anélkül bizony keserves lenne sorsom.

0-tól 53-ig egy fantasztikus nyitóceremónia van, mindenképp megnézem. Nemhiába, a C64 már szinte moziszerű élményt ad!
Csak kicsit várni kell rá.

Amíg tölt, kiviharzok a konyhába! Anyu most végzett a pogácsa tésztájának a gyúrásával és nyújtásával, s épp egy feles pohárral szaggatja ki a kulimászból az egységnyi méretű puffancsokat. Odasomfordálok, és máris elhappolom a leeső darabokat. Sarkon fordulok, és már a folyosón rohanok, mikor még hallom Anyu örök figyelmeztetését: “Ne edd meg a nyers tésztát, fájni fog a hasad!” Ugyan, öklömnyi darabokat tudok befalni mindenféle következmény nélkül. Finom a nyers tészta, szeretem. Majdnem jobban, mint megsütve. Apu nem szólt semmit, csak csendben reszelte a pogácsa tetejére való sajtot. Szerintem ő is szereti.

Mire beérek, már be is töltött az intró (azt mondták, így hívják az ilyen bevezetőket). Okosan villog rám a kurzor, majd 4 billentyű lenyomása után már indul is a móka!
Ünnepélyes zene csendül, a háttérben 3 számomra nehezen beazonosítható zászlót lenget a hűvös jugoszláv szellő (az egyik a megadás teljesen fehér lobogója, biztos ami biztos alapon).

De jaj, mi ez!? Hirtelen Pirx kapitány ront be jobb oldalról talpig kék szkafanderben, s rohan a szénnel megtömött üst felé, egyesével szedve a legalább másfél méter hosszú lépcsőket.
Odaérve bátran meggyújtja az olimpiai lángot utat engedve a gyermekkorától fogva elfojtott piromán hajlamainak (igazából a téli játékokra is ezért készült kezdettől fogva).
Mindenki felállva tombol, tapsol, éljenez (bár ebből semmi nem látszik vagy hallatszik a képernyőn, de biztos ezt teszik az ott lévők és a képernyő előtti sportbarátok), s olyannyira meghat mindenkit a pillanat varázsa, hogy senki sem csodálkozik azon, hogy a fehérre fagyott, elhízott Kákalaki Akka és kompániája tollazatát kiolvasztandó épp arra repül el, s óvatosan megmelegítik hasukat (már amennyiben van hasa egy kacsának) a pazar lángok melegében.

Ahogy Akkáékat, úgy engem is teljesen átjárt a melegség e fenséges megnyitó ceremóniát szemlélve, alig várom, hogy learassam a kemény munka és kitartás mezején termett aranyérmeket!

Rövid töltögetés után számos (egészen pontosan hét) lehetőség közül választhatok. Nézzük csak sorban:

- Verseny minden versenyszámban
            Nagy valószínűség szerint botorság lenne ezzel kezdeni, hisz alig ismerem a versenyszámokat. Persze ellenfél híján olyan rossz helyezést nem érhetek el...

- Verseny néhány versenyszámban
            Majd ha begyakoroltam párat, ezen indulhatok, és a szemetebbjét meg kihagyom jól! Végül is ez a reális, hisz egy olimpikon sem indul minden versenyszámban.

- Verseny egy versenyszámban
            Ha esetleg önbizalomhiányban szenvednénk, itt tudjuk azt kicsit fejleszteni: egy gyakorlatot mesteri szintre emelek, majd következhet az aranyeső!

- Egy versenyszám gyakorlása
            Sikerünk kulcsának záloga ez a menüpont. Itt a végtelenségig ismételgethetjük bármely gyakorlatot az olimpia stresszétől mentesen. Azért a pontozókat sikerült ide is elcsábítani, így nagyjából tisztában lehetünk vele, hogy hogy is állunk épp.

- Joystick-ok száma
            Ha többen játszunk, kalamolhatunk egy közös, vagy két, saját joy-jal. Ha Player2-ként nem akarjuk az egyes játékos izzadságától bizonytalanná váló joy-koordinációs készségünk kétes sikerének kitenni pixelhalom önmagunkat, érdemesebb saját botkormánnyal készülni. Feles joy úgyis akad minden háztartásban 2-3 darab, vagy ha nincs, a sarokba  bedobált roncsokból pár pillanat alatt összevarázsolhatunk egyet. Egy mikrokapcsoló ide, egy rugó a piros gomb alá oda, és már kész is!

- A következő menüpont előtt nagy levegőt veszek, összegyűjtöm minden bátorságomat, és a maradék nyers tésztát is befalom (ejj, de jó ez!). Itt tekinthetjük meg ugyanis az aktuális, legyőzendő világrekordokat. A 10-es pontozású versenyszámban elért 10-es eredmény picit aggaszt, nem lesz könnyű túlszárnyalni.

- Végül ismét megtekinthetjük a filmszerű bevezetőt, bár sok újdonsággal már nem fog szolgálni.

Logikus gondolkodásra tanít mindig Apu, s én ennek megfelelően cselekszem: szépen magabiztosan elsajátítom a téli sportok minden csínját-bínját a gyakorló üzemmódban, így ha végeztem a játékkal, tokaji hegynyi magabiztossággal fogom lent az utcán szakadó hóesésben magam után húzni a turbószánkómat, hogy aztán felcaplatva a dombtetőre villámként suhanjak el a többi bojtos űrhajós sapkás, kétujjas kesztyűben és hótaposó csizmában feszítő gyerek közt!

Menjünk szépen sorban.

Naháát, mi ez a furcsaság? Hot Dog?? Nemrég kezdték el árulni az ABC oldalában, de hogy lesz a kiflibe tömött virsliből téli sportág? 

1.) Hot Dog

Meg kell mondanom, sehogy. Az egyetlen közös pont talán az, hogy kutya hideg van.
De lássuk, mi is a feladat. Bátor bajnokunk rendíthetetlenül feszít a sánc tetején, dacolva a jeges széllel. A háttérben az arctalan tömeg némileg ijesztő csendben, meredten bámul minket nem létező szemeivel.

Kápráztassuk el őket! Az előtérben egy kis zászló mutatja, hogy itt bizony a levegőben mindenféle embertelen mozdulatsort kellene bemutatni.
Elindulunk, elrugaszkodunk, majd a joyt tekergetve egy májbeteg víziló minden minden szenvedését hűen visszaadó vonaglásba kezdünk! Csak ügyesen, ne akarjuk az összes trükköt egy ugrás során bemutatni, mert azért így vagy úgy, de jó macska módjára csak talpra kellene érkeznünk, különben egy árva pontot sem kapunk a pontozóbíróktól.

2.) Biathlon

Végre, itt legalább a sportág nevéből sejteni lehet, hogy mi is vár ránk. 2 dolog: sífutás és lövészet.
Sífutással kezdünk. Ott az emberke! Joy jobbra, kis siklás előre. Joy balra: kicsit gyorsabb siklás előre.

Korábbi tapasztalatokból kiindulva őrült joy-rángatásba kezdek! De hohó, mi a manó! Ez itt nem működik! A sebesség nem minden: szépen, ritmusra kell a sportoló sílécben végződő lábait mozgatni, lehetőleg minél lendületesebb futást elérve. Sík terep, emelkedő (ó, a szenvedés!), lejtő (hahh, gyerekjáték!) után jöhet a lövészet.

Hevesen ver a szívem, mutatja ezt a kis pulzuskijelző is. Ilyenkor jobb néhány másodpercet szusszanni, mert gyorsabb szívverésnél gyakrabban hibázzuk el a célt. Két nagy fújás, miközben meredtem bámulom a pici célpontot. Puskámmal célra tartok, és a megfelelő pillanatban tüzelek. Talált! Magabiztosságtól vezérelve máris a második felé fordítom a fegyvert, és lövök. Ez is talált! A harmadiknál szinte reflexből sütöm el a sós puskát. Mellé! A fenébe is, ez bizony súlyos büntetőmásodperceket von maga után. Nyugalom! A többi korongnál inkább picit kivárok, és biztosra megyek.

Így is van, a többi találat sikeres. Felkászálódok, és folytatom az embert próbáló feladatot, párszor megismételve az iménti gyakorlatokat.

3.) Figure Skating

Műkorcsolya, mifelénk így mondják. 1 perces gyakorlat, ahol hét különböző mozdulatot kell végrehajtani, lehetőleg bukás nélkül. Lelkesen kezdem az egészet, de rá kell döbbennem, hogy ez bizony nem egyszerű! Forgatom, csavarom a botkormányt, de majd’ minden mozdulat után térdre bukom, majd egy rövid, orrom alatt elmormolt fohász után folytatom a tortúrát, s szinte már nekem is fázik a tenyerem, ahogy a lánykának a hideg jég pirosra csípi a pracliját.

Mert többet tanyázik szerencsétlen fruska, mint égen a csillag! Néha-néha besikerül egy-egy szép mozdulat, de ezt betudom totális véletlennek. Az egy perc hamar elröppen, s sok értékelhetőt nem sikerült letennem az asztalra. Sebaj, nem lehetek mindenben a legjobb.

-

4.) Ski Jump

Síugrás: a bátrak sportága! A pálcikává deformálódott versenyzőnk higgadtan szemléli a rá váró szörnyű meredélyt. A külvilág minden zavaró tényezőjét kizárta tudatából, csak saját szívdobogását hallja.

Megkapja a jelet, s elindul bődületes sebességre gyorsulva. A sánc végén teljes erőből elrugaszkodik, és máris röpül a lenti kis olimpiai falu felé, átszelve a csípős levegőt.
Megkapván az irányítást szegény flótás sokat veszít kezdeti határozottságából, miközben alig néhány másodperecem van arra, hogy felvegyen a legáramvonalasabb alakot, kitartsak, majd tökéletes időzítéssel landoló állásba hozzam a figurát.

Ez nem is sikerül, s bréktáncosokat megszégyenítve össze-vissza rángatózik hősünk, majd a földet érés után egy rég elfeledett emlék villan az agyába: a gyermekkora óta nem érzett íz, a frissen lehullott hó zamata. Most bőven bepótolhatja a lemaradást, mert szájába bőven került e különös csapadékból, mialatt fejjel előre, megszégyenülten becsúszik a célba.

Hihetetlenül nehéz versenyszám ez, ahol a sok-sok próbálkozás ellenére sem sikerült értékelhető gyakorlatot bemutatnom. Sebaj, nem lehetek mindenben a legjobb.

5.) Speed Skating

Gyorskorcsolya! Ez a nekem való! Űrhajós barátaink visszatértek, és piros, illeve kék szkafanderben esnek egymásnak. Cél, hogy a sífutásnál már begyakorolt, ritmusos mozdulatokkal a kozmonautát a lehető leggyorsabb sebességre gyorsítsuk, s a gépi játékost magunk mögött tudva először szakítsuk át a képzeletbeli célszalagot. Sitty-sutty, sitty-sutty, s máris gőzmozdonyként suhanunk a jégen. Talán a legkönnyebb versenyszám ez, még elesni sem lehet.

-

6.) Free Skating

A műkorcsolyához nagyon hasonló feladat. Itt 2 perc áll rendelkezésünkre, hogy szabad válaszott, tökéletesen végrehajtott pörgésekkel, ugrásokkal, fenetudjamikkel elbűvöljük a pontozókat, miközben talán a világ legnagyobb műjégpályáján 120 másodpercig egy irányba haladva produkáljuk magunkat.

Akárcsak a testvérszám, ez is sok gyakorlást igényel, s bizony néhány tanyázásra itt is számítani kell. Sebaj, nem lehetek mindenben a legjobb.

-

7.) Bobsled

Ah, a bob! Versenyzőnk talált magának barátot, s együtt vágnak neki a jeges vályúnak. Bal oldalon a térképet látjuk, rajta a bobpálya alakjával. Érdemes picit memorizálni a vonalvezetést, mert igazán csak úgy érhetünk el komoly eredményt, ha időben reagálunk a kanyarokra.

Az igazán bénák játszi könnyedséggel képesek keresztbe fordítani és oldalára borítani az eszelős járművet egy balkanyarban megindított pánikszerű, erőteljes joy-balra-rántással, mire embereink pókemberszerűen megbirkóznak a függőleges falfelülettel is olyannyira, hogy ha teljes csőben mennének, valószínűleg körbe is fordulnának, de fal híján inkább csak szép csendben felborulnak.

Hasonló pillanatot örökíthet meg a játék reklámplakátja is, amelyen megvadult bobosokat láthatunk, akik valószínűleg már elhagyták a pályát, és szédítő tempóban suhannak le a hegyoldalról idegesen szlalomozva a fenyőfák, barna medvék és rőzsét gyűjtögető öregasszonyok között.

E hét versenyszám vár tehát ránk, s amelyeket jól begyakorolva nevünket és nemzetiségünket kiválasztva indulhatunk is a téli játékokon.

A himnuszunkat meghallgatván akarva-akaratlanul is ismét szem- és fültanúi lehetünk a nyitóünnepségnek (számlátomást a fejlesztők igen büszkék lehetnek a játék ezen részére, mert minden lehetőséget megragadnak, hogy bemutassák nekünk). Nagy kár, hogy záróceremóniára már nem futotta az erejükből.
Annyi baj legyen. A játék így is pompás.

Épp most futott be a bátyám, izgatottan lobogtatva a utolsó másodpercig játékkal telemásolt kazettát. Átadom neki a helyet, s hozok be a már elkészült pogácsából (ezúttal már megsütött állapotban - így sem rossz), melyet finom Traubi szódával kísérve csendben eszegetek, miközben a magnó sorra tölti be nekünk az újabbnál újabb játékokat. Mennyi kaland, mennyi izgalom! Lesz miről beszélgetni a többiekkel a suliban!

Apu közben betette a hűtőbe a kölyökpezsgőt, és előkészítette a különös illattal elsercegő csillagszórókat is, amelyeket majd szokás szerint éjfélkor fogunk meggyújtani az erkélyen, és integetünk vele a többi lakótelepi pajtásnak.
Nemsokára jövőre, de addig még lemegyek egyet szánkózni a többiekkel, hisz én már profi vagyok a téli sportokban!

crippler