Egészen addig ugyanis csak a szürke dobozos haverunknál játszhattuk a piros szerkós vízvezeték szerelő kalandjait. Nekünk csak egy nyomi verzió jutott (Mario Bros), amely egy fix pályán játszódott, egy nagyváros csatornarendszerében, és a feladatunk az volt, hogy a csővezetékekből előbukkanó teknősöket, rákokat, pillangókat, kék mócsingokat, és egyéb létformákat eltegyük láb alól. Mindezt olyan úton-módon, hogy alulról beléjükboxolunk jól. Igen, ez a módja.Még csak az az öröm sem maradt meg nekünk, hogy felülről rájuk-ugorva jól szétlapítsuk őket.

(Megjegyzés: Valami különös oknál fogva nálam nem működik az egérgörgő, sem a kurzor a lap görgetésére Firefox alatt, valószínűleg a java-emulátor miatt. Kérlek használjátok az oldalsáv görgetőjét. Köszi!)

Íme a frenetikus játékmenet:

Azonban 1987-ben fordult a kocka! Hála Armin Gessert-nek és Manfred Trenz-nek, a nagynevű Rainbow Arts gondozásában megjelent a Great Giana Sisters! És micsoda remek borítót rajzoltak neki:

Első ránézésre úgy tűnhetett, hihetetlen nagy koppintásról van szó.

Aztán másodikra is.

De mit számított ez nekünk! Hülye, mocskos (talán még fekáliás is, brrrr...) vízvezeték szerelő helyett kaptunk egy (illetve két) vagány csajt, név szerint Giana-t, és a nővérét, Maria-t (akik valójában csak ruházatuk és hajuk színében különböztek egymástól). Ez utóbbi név különösen mókás, és nem kis fricska a Nintendo felé (ahogy nyilván maga a játék sem), akik nem voltak hajlandók megjelentetni számítógépre kedves kis játékukat, a Super Mariot. Bizony, már ekkor is voltak "xy Only!" exclusive címek, nem mai találmány ez sem.

A tagadhatatlan hasonlóság (sprite-ok, vagyis a kis figurák, a helyszínek, sőt a pályák felépítése is) igen hamar feltűnt a Nintendo jogászainak is, akik egy héttel a játék boltokba kerülése után be it tiltották a játék forgalmazását. Ez persze csak még jobban emelte a játék népszerűségét, és a példányai futótűzként terjedtek a játékosok körében, hamar kult státuszra emelve az apró alkotást. Az eredeti példányok ma is rengeteg pénzt érnek a gyűjtők közt.

A játékban tehát Gianat irányíthattuk (egy játékos módban; 2 játékos módban jött képbe Maria) 2 eltérő pályatípuson: föld feletti, és föld alatti.

Játékmenetet tekintve hasonló a Super Mario-hoz (nyilván, pont ez volt a lényeg ugye), de azért kiegészült néhány plusz dologgal, ami a NES-es csodában nem volt: eltűnő, lábunk alatt szétmálló platformok, bossfight-ok, és több féle "power-up"-ok.

Ilyenek pl. a normál, a pattogó vagy a követő lövedékek.

Egyes fanatikusok még arra is képesek voltak, hogy a játék spriteljait kicserélték az eredeti Mario-féle verzióra, így létrehozva a kis hibris C64-Giana-Mario verziójukat:

És volt itt még valami, ami tovább emelte a játék hírnevét: a zene!

A komponista nem volt más, mint Chris Hülsbeck. Őt kora egyik legsikeresebb játékzeneszerzőnek tartják, és ezzel a munkájával csak tovább öregbítette hírnevét. Rengeteg át- és feldolgozást megélt, sőt, szimfonikus nagyzenekarok és műsorukba vették a dallamokat!

Meglepetésként jöjjön itt az eredeti C64 verzió java-s emulátorral játszható változata:

A játék az "1" vagy a "2" billentyű megnyomásával indul (1 játékos, avagy 2).

És az intro zenéje nagyzenekari előadásban:

Köszi, hogy ma is velem tartottatok a régmúlt hőskorba! :)

Viszlát legközelebb!

Crippler